Mindennek van világnapja (gyermek és ifjúságvédelem gyakorlaton jutottam eme felfedezésre...) De a blogoknak nincs. Így a mai napot - egyelőre csak itt, Nolasyn Krónikáiban - Blog Világnapnak nyilvánítom, 2008. Március 28-án. Megérdemlik, hiszen a legtöbb blog személyes jellegű, együtt él és lélegzik írójával, talán a blogoló Lelkének egy kis darabkája is belekerül a betűk közé. Méltán érdemelnek világnapot.
Holnap a Mamám 80. születésnapja alkalmából tartunk nagy családi összeröffenést. A hét elejét a Húgom méltó megünneplésével kezdtük - a meglepetés írást még mindig nem most el az eső az udvar betonburkolatáról, tegnap Linka aláírásával és Taki "csodálatos" madárrajzával egészült ki. Húsvéthétfő idén csak azért esett a Húgom szülinapjára, h meglepetést szervezhessünk neki. A Nagyszüleim közül már csak a Mamám van köztünk, a Többieknek tovább kellett menniük. A Mamám képviseli a múltat, Családom történetét, Szüleim egymásratalálását. A Mamám nélkül nem összejövetel a Családi Ünnep.
Tegnap Hugival, Bosyval és Linkával megnéztük a 27 dresses (azaz, a gagyi fordításban: 27 idegen igen) című kasszasiker filmet. Igazi csajos film a Szerelemről, a Koszorúslányokról és az esküvőkről. Aztán hazasétáltunk, a csütörtöki éjszakai életben. Linka minden második kirakatnál megállt és aki Lipótmezőről frissen szabadult, úgy csodálkozott rá a világra. (Szeretünk, Linka!)
Hajnali edzések, nos, igen, március van, újra ki lehet menni a szabadba. A koránkelésben van valami bizarr. A város álmos orcáját mutatja, szürkés derengésben úszik minden. A futás még mindig nem a kedvencem... A térdem meg javuló tendenciát mutat. Megbeszéltem vele, erős lesz és kész. Nincs más választása. Menni kell. Előre, fel.
Délután Szuszit összeismerettem a konyhaablakon keresztül Mike-val. A szomszéd kutyu egyre jobban zuhan mély depresszióba. Feri Németországban van. Bár a kutyákra jellemző, h hűséggel csordultig telt szívvel várják a gazdájukat, de amikor mellettük van, mégis természetesnek érzik, h ott van, minden percben. Talán, mi kétlábúak is így vagyunk ezzel. Vannak emberek, Lelkitársak, akik közel vannak hozzánk. De amikor az Élet másfelé taszítja őket, akkor tűnik fel csak igazán, mennyire fontosak nekünk, vagy mit is jelent nélkülözhetetlen Barátságuk. Néha nagyon távol tudom érezni magam a Barátaimtól, a Csapatomtól... Tartozni Valahova, Valakihez. Olyan természetes, mégsem olyan egyszerű, mint 27-ben a 3. De a Kapcsolataiért mindenki maga felelős. Ahogy az állandó jellegű tettestársam mondaná: mindig gondolkozzunk el azon, mi miért is történhetet. Általában semmi sem történik ok nélkül. A Barátaimért pedig felelős vagyok, ahogy a Kisherceg a Rókáért, és a Róka a Kishercegért. “…csak egyetlen igazi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké. Ha csupán anyagi javakért dolgozunk: magunk építjük magunk köré börtönünket. Bezárjuk magunkat, magányosan, hamunál hitványabb pénzünkkel, amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni.”
Ennek a második bejegyzésnek pedig azért ez lett a címe, m most éppen a Trója zenéje, a remember bömbölt a fülemben, amikor nekiláttam e soroknak. Távoli tájakra repítenek el a hangok, egy ígéret száll, soha nem hagylak el...
“Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér mint ti valamennyien, mert ő az akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a 2-3-at, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”
És egy utolsó idézet, amit magamnak érzek (nem hiába vagyok Kitsune is...)
“Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet….”
Junior közben felugrott mellém, elhelyezkedett az asztalon, a fülei, mint a radar járnak (éppen énekelek save me from the nothing I’ve become...). Szeretem Antoine de Saint-Exupéry-től származó gondolatokat. Nu, de most zárom soraim... (ma már többet nem írok...)
Holnap a Mamám 80. születésnapja alkalmából tartunk nagy családi összeröffenést. A hét elejét a Húgom méltó megünneplésével kezdtük - a meglepetés írást még mindig nem most el az eső az udvar betonburkolatáról, tegnap Linka aláírásával és Taki "csodálatos" madárrajzával egészült ki. Húsvéthétfő idén csak azért esett a Húgom szülinapjára, h meglepetést szervezhessünk neki. A Nagyszüleim közül már csak a Mamám van köztünk, a Többieknek tovább kellett menniük. A Mamám képviseli a múltat, Családom történetét, Szüleim egymásratalálását. A Mamám nélkül nem összejövetel a Családi Ünnep.
Tegnap Hugival, Bosyval és Linkával megnéztük a 27 dresses (azaz, a gagyi fordításban: 27 idegen igen) című kasszasiker filmet. Igazi csajos film a Szerelemről, a Koszorúslányokról és az esküvőkről. Aztán hazasétáltunk, a csütörtöki éjszakai életben. Linka minden második kirakatnál megállt és aki Lipótmezőről frissen szabadult, úgy csodálkozott rá a világra. (Szeretünk, Linka!)
Hajnali edzések, nos, igen, március van, újra ki lehet menni a szabadba. A koránkelésben van valami bizarr. A város álmos orcáját mutatja, szürkés derengésben úszik minden. A futás még mindig nem a kedvencem... A térdem meg javuló tendenciát mutat. Megbeszéltem vele, erős lesz és kész. Nincs más választása. Menni kell. Előre, fel.
Délután Szuszit összeismerettem a konyhaablakon keresztül Mike-val. A szomszéd kutyu egyre jobban zuhan mély depresszióba. Feri Németországban van. Bár a kutyákra jellemző, h hűséggel csordultig telt szívvel várják a gazdájukat, de amikor mellettük van, mégis természetesnek érzik, h ott van, minden percben. Talán, mi kétlábúak is így vagyunk ezzel. Vannak emberek, Lelkitársak, akik közel vannak hozzánk. De amikor az Élet másfelé taszítja őket, akkor tűnik fel csak igazán, mennyire fontosak nekünk, vagy mit is jelent nélkülözhetetlen Barátságuk. Néha nagyon távol tudom érezni magam a Barátaimtól, a Csapatomtól... Tartozni Valahova, Valakihez. Olyan természetes, mégsem olyan egyszerű, mint 27-ben a 3. De a Kapcsolataiért mindenki maga felelős. Ahogy az állandó jellegű tettestársam mondaná: mindig gondolkozzunk el azon, mi miért is történhetet. Általában semmi sem történik ok nélkül. A Barátaimért pedig felelős vagyok, ahogy a Kisherceg a Rókáért, és a Róka a Kishercegért. “…csak egyetlen igazi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké. Ha csupán anyagi javakért dolgozunk: magunk építjük magunk köré börtönünket. Bezárjuk magunkat, magányosan, hamunál hitványabb pénzünkkel, amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni.”
Ennek a második bejegyzésnek pedig azért ez lett a címe, m most éppen a Trója zenéje, a remember bömbölt a fülemben, amikor nekiláttam e soroknak. Távoli tájakra repítenek el a hangok, egy ígéret száll, soha nem hagylak el...
“Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér mint ti valamennyien, mert ő az akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a 2-3-at, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”
És egy utolsó idézet, amit magamnak érzek (nem hiába vagyok Kitsune is...)
“Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet….”
Junior közben felugrott mellém, elhelyezkedett az asztalon, a fülei, mint a radar járnak (éppen énekelek save me from the nothing I’ve become...). Szeretem Antoine de Saint-Exupéry-től származó gondolatokat. Nu, de most zárom soraim... (ma már többet nem írok...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése