"...hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek. Biztos benne, h a gondolkodása megváltoztatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete. Bízik benne, h rátalál a Szerelemre, és mert bízik benne, rá is talál..."
Sokszor látni az utcákon olyan embereket, akiknek a szemük fénye kihúnyt ragyogni, helyébe üresség költözött, messzeséget fürkésző tekíntet, ami semmi jót nem ígér, s már nem is remél. A percek és a megszokás vonszolja őket tovább, dobban a szívük, levegőt vesznek, de nem élnek, csak úgy tesznek, mintha. Megcsömörlöttek, képtelenek már hinni vagy bízni. A Lelküket messzíre elkergették, nem mernek már többet hallani, látni, érezni. Csak vannak, léteznek, de semmi kedvük nincs már újra meg újra színpadra lépni és játszani. És vannak azok, akik nem félnek élni. Ugyan az ő életüket is nehézségek teszik próbára, de nem futamodnak meg. Időnként talán nekik is megcsappan az életkedvük, mégis mennek tovább. Látszólag egyedül vannak, töretlennek tűnő lelkesedésükkel, de útjuk során találkoznak lelkitársakkal, akik a Reményt nem hagyják foszlani. Vándorúton vagyunk. Nincs megállás. Nincs gomb, amit ha megnyomsz megáll a láthatatlan busz és kitesz a pusztába pihenni...
P. Coelho: A fény harcosának kézikönyve (részlet)
Sokszor látni az utcákon olyan embereket, akiknek a szemük fénye kihúnyt ragyogni, helyébe üresség költözött, messzeséget fürkésző tekíntet, ami semmi jót nem ígér, s már nem is remél. A percek és a megszokás vonszolja őket tovább, dobban a szívük, levegőt vesznek, de nem élnek, csak úgy tesznek, mintha. Megcsömörlöttek, képtelenek már hinni vagy bízni. A Lelküket messzíre elkergették, nem mernek már többet hallani, látni, érezni. Csak vannak, léteznek, de semmi kedvük nincs már újra meg újra színpadra lépni és játszani. És vannak azok, akik nem félnek élni. Ugyan az ő életüket is nehézségek teszik próbára, de nem futamodnak meg. Időnként talán nekik is megcsappan az életkedvük, mégis mennek tovább. Látszólag egyedül vannak, töretlennek tűnő lelkesedésükkel, de útjuk során találkoznak lelkitársakkal, akik a Reményt nem hagyják foszlani. Vándorúton vagyunk. Nincs megállás. Nincs gomb, amit ha megnyomsz megáll a láthatatlan busz és kitesz a pusztába pihenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése