Amikor ma baktattam felfelé a kaptatón, folyamatosan egy régi tanítás járt az eszemben -két légszomj között... Talán Sun Tzu, talán Hagakure, nem tudom, pontosan. "Ne a hegytetőt nézd, h mikor érsz fel, hanem az Utat magad előtt, amin feljutsz rá." Kicsit olyan, mint amikor az Életben haladunk az Ösvényen, ami talán nem csillagokkal tarkított puha tejút, hanem egy igen göcsörtös és kemény sziklatalajon halad végig, néhol a pusztában, máskor pedig elvétve jegenyefákkal tarkított mezőn. Általában úgy van, h az emberek azt nézik, mikor jutnak el egy előttük kitűzött célhoz, amit oly' régóta dédelgetnek, keblükön melengetnek. Közben megfeledkeznek arról, milyen is élni. Nem néznek körbe, nem állnak meg egy lélegzetvételnyi szünetre megcsodálni a tájat, amin keresztül haladnak. Pedig néha érdemes megtorpanni, figyelni a szél játékát, vagy a felhők varázslatos égi balettjét.
A mai kirándulás feltöltötte lemerült energia készleteim. Noha elfáradtam, ám jó volt a társaság, az idő is a kedvemre tett - nem hiába, tegnap megrendeltem - és a terep sem volt olyan vészes, mint elsőre megijedtem tőle. Lényemet átítta a kirándulás különleges illata, a napfény a hajban, az erdő nimfáinak üdvözlete.
Földöntúli nyugalom költözött az életembe. Talán csak holnapig marad, talán sokáig. De most itt van. És én örülök neki. Nolasynban ismét küszöbön a tavasz.
A mai kirándulás feltöltötte lemerült energia készleteim. Noha elfáradtam, ám jó volt a társaság, az idő is a kedvemre tett - nem hiába, tegnap megrendeltem - és a terep sem volt olyan vészes, mint elsőre megijedtem tőle. Lényemet átítta a kirándulás különleges illata, a napfény a hajban, az erdő nimfáinak üdvözlete.
Földöntúli nyugalom költözött az életembe. Talán csak holnapig marad, talán sokáig. De most itt van. És én örülök neki. Nolasynban ismét küszöbön a tavasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése