Egy kisbabát a karodba tartani olyan érzés, mint mikor az Élet Csodája kézenfoghatóvá válik. És ott is van a mancsodban, egy törékeny kis élet, akinek az egyetlen tudatkitöltő gondolata az, hogy az Anyukája - aki az ő kiterjesztett testrésze - mindig vele legyen. Babaszemmel a világ rémísztő egy hely, főleg akkor, amikor valami fura másik lény, aki úgy néz ki, mint az Anyukája, de mégsem ő az, mert más az aurájának rezdülése, karjába veszi. Esetünkben én voltam az idegen, akinek a karjaiba tettek egy kis csöppséget. Féltem, mert olyan apró és védtelen, és ha rosszul fogom meg, elrontok benne valamit. De ezen félelmem elillant, amikor a poronty rámemelte tekintetét - bár még nem teljesen lát el az arcomig - s nem kezdett el sírni, hanem jóllakottan ásítozott, szemlélődött. Tiszta kisugárzása áthatott rám is, megnyugtatott. Egy újszülött napjának 90 %-át átalussza. A maradék 10-ben eszik, pelenkázzák és sír. De sírás és sírás között is van különbség. Szakértői Anya fülek megismerik és különbséget tudnak tenni köztük. Ám az én avatatlan füleimnek minden hangos megnyílvánulás oly' egyformának hat. Majd ha egyszer saját gyerköcöm lesz, nem lesz kérdéses a különbség felismerése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése