A már szokasos és még mindig megunhatatlan tájon száguldottam végig a vasparipával, a sárga virágok helyett már pipacsok vöröslenek a zöld hullámzó tengerben, vegyülve valami számomra ismeretlen lila virággal. A nyitott ablakon át a megolvadt kátrány illatának különös egyvelegét csapja az orromba a huzat. A hajamat most nem cibálja, mint máskor. A tájból egyedül a Napraforgókat hiányolom. Lassan ideje lesz sárga szirmot bontaniuk a végtelen szántóföldeken.
Csodálatos idő van. Ám mostanában néha úgy érzem, kikoptak a szavak érzelmeim valósághű leírásához. De talán nem is kell annyira erőltetni. Az itt és most pillanataiban megélt érzelmek elmúlnak az emlékezés martalékává vállva.
Csodálatos idő van. Ám mostanában néha úgy érzem, kikoptak a szavak érzelmeim valósághű leírásához. De talán nem is kell annyira erőltetni. Az itt és most pillanataiban megélt érzelmek elmúlnak az emlékezés martalékává vállva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése