Az Idő meg mozog a maga pályáján.
Az életemet Találkozások tarkítják. Néha csak az utcán futok össze rég nem látott ismerősökkel, vagy éppen a vonaton, de sok más helyet is fel tudnék sorolni. Nem csak az Idő, de én is a saját utamon haladok. És ezen ösvényt kereszteződések szinesítik. Aztán megesik, hogy a két nyomvonal egymás mellett fut tovább, aztán szétválik, de talán valamikor megint egybeolvadnak. És az ütközések során megindul bennem valami. Talán kapok egy könyvet, vagy látok egy filmet, esetleg egy műalkotást, ami gondolatok születéséhez vezet, melyek nagyja itt landol. És amik talán más esetben nem lennének. Ha... Kellenek ezek a Találkozások. Várom őket, néha tudatosan, máskor csak egy érzés készít fel rá. És az Idő csak valami, ami korlátozni próbálja a Lélek Időtlen Szabadságát. De tudjuk uralni. Mindenre van Idő... Abból van a legtöbb... Vagy valami ilyesmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése