Az elmúlt tíz évben elvétve tettem be lábam római katolikus templomba, misén is csak alig tettem tiszteletem. Nem éreztem értelmét, nem éreztem, hogy az egész szívből, szeretettel szólna, úgy, ahogy azt Jézus is hírdette. Képmutatás, színpadi előadás. Talán elkorcsosult világunk terméke ez is. Sosem szerettem, amikor olyan ember tartott prédikációt, aki maga is bűnös, de magasabb rendűnek képzeli magát "vezetendő nyája" felett. Vannak hibáim, amikkel tisztában vagyok és dolgozom rajt, hogy kijavítsam. Ám ezek a hibák is kellenek, különben nem tanulnék meg semmit, amire szükségem van. Ugyanakkor régen azt sem szerettem, ha ismerős jött velem misére. Valahogy megzavart, nem tudtam odafigyelni és teljes Lélekkel befogadni azt a Valamit, amik a templomokra oly' jellemzőek. Voltak. Mostanra csak igen kevés templomot találok Igazinak. De a Terézvárosi Avilai Szent Teréz Templom Tiszta. Tegnap Húgom bérmálkozásán mindvégig ott éreztem, amit már olyan régen hiányolok a legtöbb templomból. Nem tudom ennél jobban megfogalmazni. Talán ahhoz hasonlatos érzés, amikor medítál az ember és teljesen kitárja magát a világnak, egy röpke pillanatig eggyé lesz a Mindennel és kiüresedik. És ezen élményemen az sem változtatott, hogy a miséből alig hallottam valamit. Mellettem ültek a Barátaim, akiket teljes szívemből szeretek, igaz, hiányos volt a létszám, sajnos nem mindenki tudott eljönni, de a lányok - Béla, Yunina, Bosyka, Morag - jelenléte igazán sokat jelentett nekem. Együtt voltunk és ha nem is érezték ugyanazt, amit én, hanem a saját világuk szerint képezték le, akkor is jó volt osztozni velük ebben. Niki és Morag lett a Húgom - aki a Regina nevet vette fel a bérmálkozás szentségében - bérmamamái. Bár Lizbeth háta mögött csak Niki állhatott a sajátos színpadi kötelező elemek miatt, Morag is teljes értékű bérmamama.
Talán megesik, hogy gyakrabban megyek templomba, misére. Gyónni már évek óta nem voltam. Talán mert tényleg eretnek vagyok és már nem hiszek abban, hogy valóban szükségem lenne olyan dogmákra, melyet vallásom hírdett. Miért akarok akkor misére menni és újra hittanra járni? Hogy megértsem a világot, most úgy érzem, arra kell mennem, felvéve megszakított vallásgyakorlásom fonalát. Ki tudja, talán megint magamra öltöm a ministráns ruhát. Most érzek magamban ehhez is kellő erőt.
Isten van. Ez olyan biztos, mint a Halálom.
Köszönöm Dórának és Elődnek, hogy eljöttek tegnap, a titkos kötelék, ami tegnap a templomban szövődött őket is mégjobban Családunk tagjaivá tette. Köszönöm az Unokatesóimnak, Keresztszüleimnek, hogy jelen voltak. :) Köszönöm a Barátaimnak. És nem utolsósorban, az én drága Családomnak. A bérmálás után Itthon tartottunk egy kis összejövetelt. Ennek is roppant mód nagy jelentősége volt.
A tegnapi írásomra utalva: Családja bárkinek lehet, nem ördöngőség, csak valóban akarni kell és tenni érte. És nem utolsósorban: Szeretni. Ez a nagy Titok...
Talán megesik, hogy gyakrabban megyek templomba, misére. Gyónni már évek óta nem voltam. Talán mert tényleg eretnek vagyok és már nem hiszek abban, hogy valóban szükségem lenne olyan dogmákra, melyet vallásom hírdett. Miért akarok akkor misére menni és újra hittanra járni? Hogy megértsem a világot, most úgy érzem, arra kell mennem, felvéve megszakított vallásgyakorlásom fonalát. Ki tudja, talán megint magamra öltöm a ministráns ruhát. Most érzek magamban ehhez is kellő erőt.
Isten van. Ez olyan biztos, mint a Halálom.
Köszönöm Dórának és Elődnek, hogy eljöttek tegnap, a titkos kötelék, ami tegnap a templomban szövődött őket is mégjobban Családunk tagjaivá tette. Köszönöm az Unokatesóimnak, Keresztszüleimnek, hogy jelen voltak. :) Köszönöm a Barátaimnak. És nem utolsósorban, az én drága Családomnak. A bérmálás után Itthon tartottunk egy kis összejövetelt. Ennek is roppant mód nagy jelentősége volt.
A tegnapi írásomra utalva: Családja bárkinek lehet, nem ördöngőség, csak valóban akarni kell és tenni érte. És nem utolsósorban: Szeretni. Ez a nagy Titok...
1 megjegyzés:
Köszönöm!
Megjegyzés küldése