Narrew. Így hívják. Régen készítettem már. Belevarrtam mindent, amiről álmodtam. Öltésről öltésre tettem bele a Lelkem. És ezzel életre kelt. Mert az a maci él, és beszél. De csak akkor tudják megérteni, ha ahhoz kerül a maci, aki a megfelelő személy. Ha nem, akkor a maci az illető számára néma. Nem várom el, hogy megértsenek, vannak, akik sosem tudtak. Narrew számomra nagyon fontos. Ezért adtam oda. Mert ha az ember igazán szeret, akkor mindenről képes lemondani. De ez a világ nem ilyen. Nem érdemli meg, hogy adjak. Most nem. Nincs is miből. Kimerültem. Megpróbáltak szétszedni láthatatlan ellenfelek. Most a harcoknak vége, de nem mindennek. Az Élet már csak ilyen, néha padlóra küld, de csak azért, hogy tanulj belőle. Aztán majd... majd a maci a megfelelő helyre kerül, ahol értékelni is tudják. Addig meg, az Odúmban gyógyulok. A Családom védőszárnyai alatt, a Barátaim mellett.
2 megjegyzés:
Narrew hazatért:)
Bizony, Narrew hazatért, de kicsit szomorú...ugyanakkor boldog. Mint a mesebeli király, az egyik szeme sír, a másik meg nevet.
Megjegyzés küldése