2007. június 10., vasárnap

Magyar Nemzeti Múzeum

Kertje gyerekkorom színtere volt. Ott tanultam meg bringázni, oda jártunk az ovival, az unokanővéreimmel, akkor még a játszóteret nem buldozerolták el, mint most. Már nincs csúszda, már nincs rakéta, már a régen megszokott bokrok sincsenek meg. De az épület változatlanul áll, kora nem látszik meg rajta. Fehér falai a történelemről mesélnek, mint ahogy a tárgyak is, amelyeket belül őríz.

Vajon mit szólnátok ahhoz, ha néhány száz év múlva előásnák a hullátokat, és a temetkezési szokások segítségével próbálnák meghatározni, hogy milyen ember lehettél. Kiket szerettél, vagy utáltál, mi vidított fel, vagy szomorított el. Aztán fognák a tárgyaidat, amik egykor sokat jelentettek Neked, és bevágnák egy állandó hőmérsékleten tartott vitrinbe. Majd jönnek emberek, akik megnézik; van, akit érdekel, van, akit hidegen hagy, de egy biztos, senki nem fogja tudni úgy értékelni, mint akkor Te, amikor éltél. Talán egy megszállott régész átérzi, vagy egy antropológus, aki életcéljául kitűzi, hogy megfejtsen Téged. Vajon milyen tárgyaid mesélnének Rólad? Milyen tárgyak azok, amik sokat jelentenek Neked? És mit mondanának el az Életedről?

Láttunk mongol páncélt is. (meg kardokat, nyerget, nyilakat, tegezeket... nagyon tetszett :) Azon gondolkodtam, valószínűleg az egyenruhának egységtudasító ereje volt a katonaságnál. Büszkeséggel töltötte el őket, hogy egy célért küzdenek, egy zászló alatt harcolnak. Ez olyan érzés lehetett, mint amikor múlt héten, szombaton Bélával Zúglóban voltunk bemutatón, átöltöztünk gibe és hakamába, és úgy osztottuk a szorólapokat. Büszkén vonultunk végig a tömegen... bár talán kimonoban nagyobb sikert arathattunk volna... XD de így is jó volt. Meglehet, a gi meg a a hakama másoknak csak egy szoknyanadrág és egy fehér pizsama felső, kihímezve érthetetlen szimbolumokkal. Nekünk azt jelképezi, hogy tartozunk valahova...

Jövőhéten Balázzsal is megyek erre a kiállításra, ha valakinek van még kedve jönni, akkor bátran jelentkezzen. 1000es a diákjegy, duplája a felnőtt. Érdekes kiállítás, szerintem megéri megnézni, mert mesél a történelem... Egyszer majd rólunk fog. Rólad, rólam, erről a világról, a XXI. század magyar fiataljairól.

És végül: http://markyhennon.blogter.hu/?post_id=162523 Ajánlom mindenkinek...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Dzsin, Dzsin, Dzingiszkáááán! Asszem ez volt életem legértelmesebb kommentje:)

Ninares írta...

Nem baj, Peti, ezt a PR számlájára írom...