Bár TeaTomi szerint inkább vörös démon... Hihetetlen, de feltűnt nekik, hogy be lett festve a hajam, amit nem nagyon gondoltam volna.
A villamosmegállóból sétáltam haza , kevesen maradtunk a Patkóban. Az ehavi írástémán gondolkodtam. A Társ. Az elmúlt időkben hittem, hogy társam van. De többet nem leszek ilyen naiv. Elég sok mindent átgondoltam, de ezt nem fogom leírni. Egyrészt, mert a blogom olvasottsága elég nagy számra tett szert. (ami nem baj, de figyelmeztettek rá, hogy túlságosan kiadom magam, és ezzel pont sebezhető leszek. Mint ahogy az elmúlt hónapokban is próbálták felhívni a figyelmem egy-két dologra, de akkor nem hittem nekik, de most már jobban megfogadom Barátaim intő szavait.)
Mit jelent nekem a Társ? Egy barát, aki megvéd, aki ha kell, átölel, és szavak nélkül megért. Aki elfogad, és szeret, úgy, hogy az ne múljon el. Akivel leélheted az életed anélkül, hogy félned kellene bármitől is. Aki mellett igazán önmagad lehetsz, és egyikötök sem érzi kötelességnek azt, ha találkoztok, mert értékesnek találtok minden olyan percet, amit együtt töltötök el. Aki nem nélküled dönt, hanem megkérdi a véleményed, de ha gondja van, azt is elmondja, akkor is, ha megbánt vele, mert öszínte, az első perctől. Akire építeni tudsz, és ő is Rád. Aki mellett megpihenhetsz a rohanó szürke hétköznapok után... De ilyen társ nincs. Mert az emberek mind önzőek, és csak a saját világuk építésével vannak elfoglalva. Biztos én látom rosszul, mert elég sajátos a világképem, ezt tudom. De vannak vakok, akik nem látnak tovább "egojuk" határain túl. Nekem ez nem kell. Inkább álmodok én is egy világot, amit jól körbeveszek aknamezővel, és csak azoknak a kívételes embereknek fogom megmutatni, akik a Barátaim, akik nem árulnak el. Akik most mellettem vannak, és segítenek Nolasyn felépítésében. Mert sokan vagytok :). Ti mind magatokból adtok, önzetlenül, és mindenki más-más értéket tesz hozzá. De remélhetőleg, hamar túljutok a nyafogos korszakomon, mert az igazat megvallva, egy cseppet sem élvezem. Egy szemernyit sem. Nem, ez így nagyon nem jó. Bár mosolygok, mert Elátkozott Ella óta tudjuk: mosolyogva tűrd a Sorsod... Lehetne rosszabb is.
Társ az, aki nem csak a csatamezőn áll melletted, hanem a mindennapi életben is...
Egyébiránt, hu de nagyon szánalmas, ahogy itt jaj de nagyon sajnáltatom magam. (és egyre értelmesebbek a mondatszerkezeteim...) Nem csak én vagyok a világon. Hanem még jópáran együttélünk e kerek glóbuszon. És mindenkinek vannak gondjai, csak én leírom őket, és még nyílvánosságra is hozom. És miért is? Mert nekem könnyebb lesz tőle... Mi ez, ha nem önzőség tőlem is...? Hehe, én is csak egy önző dög vagyok. És álmos, legyen itt a vége... folytatása talán következik...
A villamosmegállóból sétáltam haza , kevesen maradtunk a Patkóban. Az ehavi írástémán gondolkodtam. A Társ. Az elmúlt időkben hittem, hogy társam van. De többet nem leszek ilyen naiv. Elég sok mindent átgondoltam, de ezt nem fogom leírni. Egyrészt, mert a blogom olvasottsága elég nagy számra tett szert. (ami nem baj, de figyelmeztettek rá, hogy túlságosan kiadom magam, és ezzel pont sebezhető leszek. Mint ahogy az elmúlt hónapokban is próbálták felhívni a figyelmem egy-két dologra, de akkor nem hittem nekik, de most már jobban megfogadom Barátaim intő szavait.)
Mit jelent nekem a Társ? Egy barát, aki megvéd, aki ha kell, átölel, és szavak nélkül megért. Aki elfogad, és szeret, úgy, hogy az ne múljon el. Akivel leélheted az életed anélkül, hogy félned kellene bármitől is. Aki mellett igazán önmagad lehetsz, és egyikötök sem érzi kötelességnek azt, ha találkoztok, mert értékesnek találtok minden olyan percet, amit együtt töltötök el. Aki nem nélküled dönt, hanem megkérdi a véleményed, de ha gondja van, azt is elmondja, akkor is, ha megbánt vele, mert öszínte, az első perctől. Akire építeni tudsz, és ő is Rád. Aki mellett megpihenhetsz a rohanó szürke hétköznapok után... De ilyen társ nincs. Mert az emberek mind önzőek, és csak a saját világuk építésével vannak elfoglalva. Biztos én látom rosszul, mert elég sajátos a világképem, ezt tudom. De vannak vakok, akik nem látnak tovább "egojuk" határain túl. Nekem ez nem kell. Inkább álmodok én is egy világot, amit jól körbeveszek aknamezővel, és csak azoknak a kívételes embereknek fogom megmutatni, akik a Barátaim, akik nem árulnak el. Akik most mellettem vannak, és segítenek Nolasyn felépítésében. Mert sokan vagytok :). Ti mind magatokból adtok, önzetlenül, és mindenki más-más értéket tesz hozzá. De remélhetőleg, hamar túljutok a nyafogos korszakomon, mert az igazat megvallva, egy cseppet sem élvezem. Egy szemernyit sem. Nem, ez így nagyon nem jó. Bár mosolygok, mert Elátkozott Ella óta tudjuk: mosolyogva tűrd a Sorsod... Lehetne rosszabb is.
Társ az, aki nem csak a csatamezőn áll melletted, hanem a mindennapi életben is...
Egyébiránt, hu de nagyon szánalmas, ahogy itt jaj de nagyon sajnáltatom magam. (és egyre értelmesebbek a mondatszerkezeteim...) Nem csak én vagyok a világon. Hanem még jópáran együttélünk e kerek glóbuszon. És mindenkinek vannak gondjai, csak én leírom őket, és még nyílvánosságra is hozom. És miért is? Mert nekem könnyebb lesz tőle... Mi ez, ha nem önzőség tőlem is...? Hehe, én is csak egy önző dög vagyok. És álmos, legyen itt a vége... folytatása talán következik...
1 megjegyzés:
Az aknamező bánthat másokat. Egy templom falai nem bántanak senkit.
Megjegyzés küldése