Végre megszabadultam azoktól a tárgyaktól, amiket nagyon nem szeretek. Ilyen szinte az összes pedagógiai tárgy, amivel az elmúlt szemeszterben lefárasztottak. Remélem a következő félévben nem lesznek azokhoz hasonlók...
Ma reggel már megjártam Vácott oda-vissza. Az élet ott olyan, mint Stars' Hallow-ban. Nyugis, békés, kisvárosi. Közben tele van színfoltokkal. Az egyik ilyen az utcai zenész, aki gitárral a kezében teszi hangulatossá a fősulihoz vezető utat. Ma a Volt egyszer egy vadnyugat zenéje pendült fel a húrok között. Aztán a tanszéken leadtam az indexet, elég változatos jegyeim lettek (1-3-5...) és most már itthon vagyok. Nemzetközi gyorssal jöttem haza, de nem értem be hamarabb, mint reméltem. A Nyugatinál meg, a villamosmegállónál egy piros kispolski parkolt. Fogalmam sincs, hogyan került oda... Szép látvány...
Dody javaslatára újabb latin közmondás fog felkerülni, amit majd meg lehet fejteni... XD.
Alattunk a házban egy japán csajszi lakik, aki a Zeneakadémiára jár, zongora szakra. Naponta több órán keresztül szorgalmasan gyakorolja a klasszikusokat. Nálunk a fürdőszobában lehet a legjobban hallani, amikor éppen a billentyűkön művészkedik. Ma amikor hajat mostam, és elmerültem a habokban, a víz felerősítette láthatatlan hangszoróként a zongorából kiáradó regéseket, és olyan tisztán hallottam, mint még eddig nem. A porcikáimban éreztem szinte a Zenét... Magam is szeretek zongorázni, de nem vagyok olyan tehetséges, mint a lány, aki lent lakik az elsőn.
De ha már a zenéről van szó, akkor maradjunk ezen a vonalon. Miért jó a zene? Talán azért, mert az ember ki tudja fejezni magát. És ha van zene, akkor lehet táncolni, a tánc pedig feloldja az embert, átengedi az érzelmeknek... Nincs kifogás, táncolni mindenki tud, a maga módján. :)
Ma reggel már megjártam Vácott oda-vissza. Az élet ott olyan, mint Stars' Hallow-ban. Nyugis, békés, kisvárosi. Közben tele van színfoltokkal. Az egyik ilyen az utcai zenész, aki gitárral a kezében teszi hangulatossá a fősulihoz vezető utat. Ma a Volt egyszer egy vadnyugat zenéje pendült fel a húrok között. Aztán a tanszéken leadtam az indexet, elég változatos jegyeim lettek (1-3-5...) és most már itthon vagyok. Nemzetközi gyorssal jöttem haza, de nem értem be hamarabb, mint reméltem. A Nyugatinál meg, a villamosmegállónál egy piros kispolski parkolt. Fogalmam sincs, hogyan került oda... Szép látvány...
Dody javaslatára újabb latin közmondás fog felkerülni, amit majd meg lehet fejteni... XD.
Alattunk a házban egy japán csajszi lakik, aki a Zeneakadémiára jár, zongora szakra. Naponta több órán keresztül szorgalmasan gyakorolja a klasszikusokat. Nálunk a fürdőszobában lehet a legjobban hallani, amikor éppen a billentyűkön művészkedik. Ma amikor hajat mostam, és elmerültem a habokban, a víz felerősítette láthatatlan hangszoróként a zongorából kiáradó regéseket, és olyan tisztán hallottam, mint még eddig nem. A porcikáimban éreztem szinte a Zenét... Magam is szeretek zongorázni, de nem vagyok olyan tehetséges, mint a lány, aki lent lakik az elsőn.
De ha már a zenéről van szó, akkor maradjunk ezen a vonalon. Miért jó a zene? Talán azért, mert az ember ki tudja fejezni magát. És ha van zene, akkor lehet táncolni, a tánc pedig feloldja az embert, átengedi az érzelmeknek... Nincs kifogás, táncolni mindenki tud, a maga módján. :)
1 megjegyzés:
A kisvárosokkal vigyázz... ott van pl. Twin Peaks.
Megjegyzés küldése