Még valami, ami kimaradt az előző bejegyzésemből: soha nem fogom megérteni az embereket, hogy miért kell ezt vagy azt utálni, gyűlölni és a sort folytathatnám. Ezek mind elkendőzik azokat a dolgokat, amik igazán fontosak. Most már egyre jobban érzem, nem erre a világra születtem, valahol nagyon eltévedtem. Nem itt van a helyem. És ebben az érzésemben egyre több esemény erősít meg. Elvágyom innen. Messzire. Valahol, a fényeken túlra... Kiveszett ebből a világból minden, amiért érdemes lenne élni. Nagyon kevés kapaszkodó tart még itt.
3 megjegyzés:
:( èn is hasonlòan èrzek... De talàn egy fèny mindig fog pislàkolni: a Remèny. Te mondtad, nincsenek vèletlenek. Nem vèletlen, hogy itt vagy, biztos vagyok benne, s abban is, hogy idefele nem tèvedtèl el. Azt hiszem... Igazsàg szerint, màr sok dologban èn sem vagyok biztos...
Semmi nem történik véletlen, tehát nem tévedtél el. Okkal vagy itt, mint én vagy bárki más. És sajnos szembe kell néznünk a ténnyel(még ha nehéz is), hogy perpill bezony itt van helyünk. Hogy ez miértvan így? Mitté. Majdegyszercsak rájövünk. Ha meg nem, akkor meg Í.J. Véghezvittünk számos más cselekedet. Én is cefetül vagyok itt, de megfutamodni gyávaság lenne.
Máshol is lehet ugyanolyan rossz.
Látod, ilyen kurvajófej barátok és ismerősökért már megérte. xB
Megjegyzés küldése