Városliget

A Rózsák terei templom monumentális harangjai elütötték az este nyolcat. Balzsamos lágy szél fújdogált a Wesselényi utcán végig, kézenfogva vezetett a Városliget felé. Petivel siettünk a betondzsungelben. Két harcos, bajtárs a csatamezőn, s azon kívül. Újra megtapasztaltam, mennyire nem létezik távolság, a Liget igen közel van Hozzánk, talán csak picivel több, mint negyed óra volt szükséges ahhoz, hogy odaérjünk a zöld széléhez. Besétáltunk a szürkületben, a PECSA mellett találtunk valami dombot, amire felmásztunk és egy kis időre leültünk. Peti rágyújtott, ám a szúnyogfelhőt ez sem zavarta, noha engem nem csíptek meg, volt egy példány, aki rászállt a lábszáramra, majd minden atrocítás nélkül odébbállt. Szembe velünk, s körbe körülöttünk fák tornyosultak, felettük pedig a Hold egy igen vékonyka formája törte meg az ég szürkeségét. Egy hónap és edzőtábor. Valahogy túl gyorsan repült el ez a nagyjából 10 hónap. Megint tábor. Élet két tábor között. Mindjárt tábor és az erőnlétem a nullával korrelál. Kezdenek a félelmeim betódulni tudatomba. Bár valószínűnek tartom, újra hikomat leszek, de most tábor után mindenképp kezdek valamit a térdemmel (a gyógyszer nem használt...). Előtte is elmegyek dokihoz, meg utána is. Most már a semmittevéstől is fáj. Csak ugye, ha elveszik tőlem a mozgást, azt nagyon nehezen fogom túlélni. A véremben van, folyton menni és tenni.

Nu, nyafogásból ennyi. Vannak Barátaim, akiknek most nagyobb gondjaik vannak, szal én igazán befoghatom a szám az enyémmel.

A Városliget pedig csodálatos hely, nem is értem, eddig miért nem fedeztem fel. Bringával még közelebb van... :)