2008. július 3., csütörtök

Sunny

...és a körút pedig a menyasszonyok utcája. Vidékről, külhonból sokan jönnek ide ruháért. Azt kell, hogy mondjam, számomra alig akad olyan ruha, ami igazán megfogott volna. De sebaj, ha egyszer arra szánom magam, hogy férjhez menjek, akkor úgyis munkácsi ruhám lesz. Hagyomány. Sőt, több annál. A gyökereim mélyen ott burjánzanak a vár lábai alatt.

...éjfél múlt, villámlik, szárazon. Sehol egy dörgés, vagy vastag felhő takaró, ami a csillagokat elrejtené előlem. Hosszú órákig kint ültünk Petivel a gangon, egyetlen fényforrásnak a cigi parázsló vége szolgált. Merengtünk a belső békét keresve a jelenben. Említett egy mondatot, amit tavaly mondtam a Társ című írás kapcsán. Én csak alig emlékeztem erre. A harcosnak szüksége van Társra azért, hogy emlékeztesse arra, ki volt azelőtt, mikor még nem volt harcos. Emlékszem erre. Erre, amikor e szavak elhagyták ajkaimat. És tudom azt is, hogy miért mondtam. A Társ 2007. júniusának írástémaja volt. Mivel idén a tavalyi írástémák kerülnek újra gondolkodás alá, a múlt havi téma is ez vala. A Társ. Most már így, nagy T betűvel. Általában azokat a dolgokat írom nagy kezdőbetűvel, amik igazán fontosak.

Hosszúra nyúlt a mai nap is. Visszakerültem a budapesti pezsgésbe. Szeretem a szülővárosom, ide születtem, most itt élek, de aztán ki tudja, hova sodor az Élet. Közhely. De mostanában a Barátaim nagyrészét is messzire hurcolja magával. Messzire. Tőlem. Változik minden. Már semmi sem olyan, mint régen volt. De ez a változás talán nem is olyan rossz, mint ahogy hangzik. Nyár van. Ez is ráteszi kezét a Lelkemre. Várom már a Szeptembert is. A második kedvenc hónapom. Bár akkor a Napraforgók már halottak.

Dórától ma kaptunk egy cserép Napraforgót, Sunny-t. Kitettem a délutáni Napra melegedni. Szívet-Lelket melengető a látvány.

Most viszont Frank, az álommanóm jelezte, hogy csillagporral szórta meg ágyam és álmom.

Nincsenek megjegyzések: