Csak kínoz ez a napsütés... Elkészültem a mumusgyilkolással, a szekrényemben példás rend sorakozik katonai szigorral, minden ruha a helyén centire kimérve. Lennék most máshol, de semmiképp sem itt. Valahol a hegyek között, vagy Napraforgó mezőn. Talán magam is Napraforgóvá válnék, arcom minden nap a Csillag felé fordítanám. Bár egynyári, de az élete teljes. Az Északi Fény virága, melyről egy hosszabb novella és a Képzelt Író szólt rózsa formájú lenne, ha alakot öltene, szirmai leheletből és a Porból állna össze. Negyed három felé rohan az idő. Messze még az este, az álmok ideje. Csak kínoz ez a napsütés, nem itt a helyem, hanem valahol máshol...