Vasárnap reggel

Este Apukám kint maradt Veresegyházán, így hárman maradtunk itthon csajok. Kiköltöztünk Anyuhoz, elkezdtük nézni a Szoba kilátással című művészfilmet, de mindhárman belealudtunk. Éjjel az álmom központi témája különböző városok és külön-külön a részeik voltak. Munkács, valami ismeretlen város, amit egy folyó szel ketté, melyen kőhídak ívelnek át és olyan, mintha a XIX. században lennél, nomeg a Margit-sziget - ez már talán a jelenben volt, de nem tudom, elég zavaros. Utaztam, de nem ám úgy, mint a valóságban szokott az ember, hanem a gondolatok sebességével. Túl sok mindenre nem is emlékszem, mivel igen intenzív és színes vala és összefolynak egyetlen egy kavalkáddá.

Ma rendet kell tennem a szekrényemben és a mumust ki kell tennem onnan.