...és az ágy alól kidugta a fejét a legbátrabb, sunyin körbekémlelt és miután biztonságosnak találta a szobát, hátraintett társainak bizarr mosoly kíséretében. "Gyertek, ez a mi keringőnk!" Kimászott rejtekhelyéről, a szobában egy pianino hangja szólt, a Lány, aki a billentyűket bűvölte elmélyülten átadta magát a zenének. A pianino tetején tündérszobrok árnyéka vibrált a mécsesek fényében, amik fényforrásként égtek. Az első szörny a szoba közepére állt, a zongoristának háttal, majd intett egy látszólag nőnemű társának, lépjen mellé. A Lila bőrű szörnylány pukedlizett, mielőtt eleget tett volna a táncra való felkérésnek, szája azzal a piros rúzzsal volt vastagon kifestve, mely napokkal ezelőtt gurult az ágy alá. Odament Zöld társa mellé, kezét annak kezébe tette, s a szörnyek keringőjébe kedztek. A Lány közben újrakezdte a darabot, s a dallamok egyre több szörnyet csaltak elő az ágy alól. Népes s egyben színes kompánia kavalkádja keringett a szőnyegen. A Fekete Macska mit sem törődött a szobában kialakult alkalmi báli hangulattal, lustán nyújtózkodott egyet, s majd a másik oldalára fordulva újra aludni tért. A szörnyek pedig ropták s csak ropták, párokban, körbe-körbe, meghatározott tánclépések szerint, melyet egymásnak örökítettek át generációkon át, s amikor meghallották a Szörnyek keringőjét, bárhol is lettek volna, szinte megbabonázva másztak elő az ágy alól és táncolni kezdtek. Csak akkor maradtak veszten, ha felnőttek is tartózkodtak a szobában. De ezzel a Lánnyal szerencséjük volt, magányos Lélek gyanánt egyedül szeretett lenni, ha zongorázott, csak nagy ritkán engedett be másokat meghallgatni játékát. A mécsesek már pislákoltak, akadtak olyanok, melyek fénye már kihúnyt. De a Lány csak játszott, a szörnyek táncoltak. Nem kellett már fény, emlékezetből találta meg a billentyűket. Órák teltek így el, melyek úgy hatottak, csupán csak percek. Álomtündér repült be az ablakon, szárnyai tündérportól ragyogtak, leült a pianino szélére, s onnan hallgatta a dalt. Amint az utolsó ütemhez ért a keringő, a Lány fölé szállt, álmot hintett szemére, s finoman ágyba tessékelte. A szörnyek mélabúsan másztak vissza az ágy alá. A tündér pedig a Hajnal első sugarain tért Haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése