Amikor Tatáról indultam haza, beszaladtam még a szobába, a mi szállásunkkal szemben lévő a hat ágyas helységben Lilla még bent tevékenykedett, s megláttam nála a Gyűrűk Ura harmadik kötetét, a Király visszatért-et. Nem kell ecsetelni, mennyire kedvelem a történetet, sőt, évekig, a gimnáziumi hosszú hónapok alatt Középföldét tekíntettem otthonomnak. (Nolasyn akkoriban még gyerekcipőben járt, de világának alapjai már megvoltak.)
No, de Lilla szavai: minden nőben ott lappang Eowyn, kinek szemeiben a mesék élnek. (Talán ezért is tudtam mindig azonosulni vele, másrészt meg, kedvenceim közé tartozik Faramir...) Ha belenézel egy nő szemébe, végtelenséget találsz, ha van hozzá érzéked. Ha nem találod meg, akkor nem szereted igazán Őt.
Ma megpróbáltam megírni ezt egy novellában. De nem igazán úgy alakult, ahogy elképzeltem. A történetben van egy vándor, aki betér egy kocsmába és szóba elegyedik a kocsmárossal és annak oldalbordájával. Tegnap este frappánsan sikerült megfogalmaznom ezt magamban, de reggelre valahogy átalakultak a szavak, és már nem tűnt olyan jónak, mint elsőre. De tény, minden nő megérdemli a Szeretetet. A vándor szavaival élve: magukban hordozzák az életet, fájdalom és szenvedések árán adják testüket egy új Léleknek. Valami ilyesmit akartam megírni abban a novellában is. De most nem volt ideje. Majd... Már tudom is, a Tükörben Noryn fog találkozni ezzel a vándorral. És azt is tudom, hogy ki lesz az a vándor. De persze ezt most nem árulom el. <ördögi kacaj>
Nu, most várnak a hétköznapok. Hétfő van, de valahogy nem érzem annak. Ez a nyár még mindig roppant mód nehezül rám. Lenne már szeptember...
No, de Lilla szavai: minden nőben ott lappang Eowyn, kinek szemeiben a mesék élnek. (Talán ezért is tudtam mindig azonosulni vele, másrészt meg, kedvenceim közé tartozik Faramir...) Ha belenézel egy nő szemébe, végtelenséget találsz, ha van hozzá érzéked. Ha nem találod meg, akkor nem szereted igazán Őt.
Ma megpróbáltam megírni ezt egy novellában. De nem igazán úgy alakult, ahogy elképzeltem. A történetben van egy vándor, aki betér egy kocsmába és szóba elegyedik a kocsmárossal és annak oldalbordájával. Tegnap este frappánsan sikerült megfogalmaznom ezt magamban, de reggelre valahogy átalakultak a szavak, és már nem tűnt olyan jónak, mint elsőre. De tény, minden nő megérdemli a Szeretetet. A vándor szavaival élve: magukban hordozzák az életet, fájdalom és szenvedések árán adják testüket egy új Léleknek. Valami ilyesmit akartam megírni abban a novellában is. De most nem volt ideje. Majd... Már tudom is, a Tükörben Noryn fog találkozni ezzel a vándorral. És azt is tudom, hogy ki lesz az a vándor. De persze ezt most nem árulom el. <ördögi kacaj>
Nu, most várnak a hétköznapok. Hétfő van, de valahogy nem érzem annak. Ez a nyár még mindig roppant mód nehezül rám. Lenne már szeptember...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése