2008. július 9., szerda

Robert Merle: Védett férfiak

Hajnali háromkor értem el az utolsó oldalra. Vegyes érzelmeket váltott ki belőlem a könyv képzelt világa, az elején még a Bedford-kormány férfiellenessége viselt meg, és az az átnevelés, amit csupán hat hónap alatt hajtottak végre. (És a sok nő elhitte! Ez az, ami számomra kicsit, sőt, több, mint kicsit fura volt.) De persze az egész Egyesült Államokról szól, a jó öreg Európában jobb a helyzet, itt normálisak maradtak az emberek a férfi-nő kapcsolatokat illetően. A legvége sem éppen az a happyend, amit én vártam volna. A Bedford-kormány ugyan megbukik, de a férfiak ugyanúgy elnyomva maradnak, megfosztva apai/férji jogaiktól, s csupán, mint nemzők kerülnek be a mi életünkben. Megszünik a házasság klasszikus intézménye, és mivel rengeteg férfi esett áldozatul az Enchephalitis 16-nak, egy férfinak több nőtől is születhet gyermeke. Sőt, a könyv végén az lesz az általánosan elfogadott helyzet, hogy egy férfi több nővel is együttél, szava nincs, mindent a nők irányítanak. A pasikat kizsákmányolhatják, elrabolhatjká, megerőszakolhatják. Persze, nyilván akad olyan fallokrata, akinek ez bejön. De én talán túlságosan konzervatív vagyok - nomeg, nem szeretek osztozkodni sem - nekem ez a felállás nagyon nem tetszett. Köszönöm, nekem nagyon is megfelel a "hagyományos" kapcsolat, amiben a felek egyenlőek, egymást kiegészítik és nem elnyomják.

Egyébiránt, a könyv igen jól vázolja fel azt a helyzetet, hogy mi lenne, ha a nők kezébe kerülne a hatalom. Igazából nem történik nagy változás, a gazdaság hömpölyög a maga medrében, az anyaság új fénybe kerül és a karrierista nők érdeke is az lesz, hogy babát vállaljanak, bármi áron, bárkitől - a nemző szerepe úgyis lényegtelen. Nagyon észszerűen felépített világba csöppen az a vállalkozó, aki belekezd a könyvbe. Merle naplószerűen írja le az eseményeket, E/1-ben, de nem dátumokhoz kötve, inkább logikusan szétválasztott részletekre bontva. Fokozatosan tárulnak elénk az események, először a hírzárlat miatt - ami a Blueville-i védett férfiakat súlytja - mi sem tudunk semmit és Martinelli doki konspirációs elméleteire hagyatkozunk. Aztán szépen adagolva jönnek az információk és egyre teljesebb lesz a kép. És nem utolsósorban lélektani utakat is bonsolgat. De megintcsak nem akarok elárulni semmi lényegeset, hátha akad olyan olvasó, aki el szeretné olvasni.

Még valami, mivel a könyv a '80as években íródott, senki se lepődjön meg akkor, amikor a Szovjetunió, mint létező birodalom említődik meg...

És a mai bejegyzés végére egy idézet a könyvből (elvileg másikat akartam, de azt nem találom, viszont ez az alábbi tökéletesen mutatja, hogyan változott meg a szemlélet a női-férfi kapcsolatról.)

"A kicsi szót gyöngéd nyomatékkal ejti ki, és csodálatos vörösesbarna haja végigsöpör az arcomon. Beleszagolok és elcsodálkozom, milyen tiszta és illatos. Hál'Istennek, nem veszett ki belőle a nőiesség. Ki az a férfi, akinek eszébe jutott volna, hogy hajat mosson, mielőtt szökni próbál? Ránézek Burage-ra, Igen, a félelmetes női nem: jobban szeretem, mint valaha.

Az élet jelenségeiről szólva azt szokták mondani - közönséges megfogalmazásban -, hogy a férfi behatol a nőbe. Miért nem mondják inkább, hogy a nő "körülveszi" a férfit? Burage ugyanis éppen ezt csinálja - e pillanatban csak lelkileg. Nagyon kellemes érzés: körülvesz a hajával, a szemével, a mosolyával, az ujjával. És ne feledkezzünk meg a hangjáról sem..."

Nincsenek megjegyzések: