Esőcseppek cirógatták bőröm, az esernyőm ugyan a táskámban lapult, de kiváltképp jól esett az életet adó víz érintése. Lesétálok az Osvát utcán, gondolataim mélyére merülök, a külvilág oly’ távoli. Az eső talán az én kedvemre akar tenni, szeptemberi időjárással vigasztal borongós hangulatomért cserébe. Blaha Lujza tér, esernyők dzsungele fogad, melyben az ember maga a törzs, az ernyő pedig a lombkorona. Három busz siklik el előttem, felfröccsentve a vizet a járdára. Beállok az Árkád alá, várok. Peregnek a percek, hétköznapi forgalom zsúfolódik az utakon. Megjelenik egy hetvennyolcas busz, felszállok rá. Száguldunk a kátyús úton, amit a napi busz forgalom mélyít egyre jobban, lassan már Mariana-árok szintű mélység fog tátongani a Rákóczy út két külső sávjában. Ferenciek tere, még áthatolhatatlanabb esernyőerdő fogad, lavíroznom kell a különböző színű, mintájú és nagyságú ernyők alatt. Curia utca, Csengey Dénes Könyvtár. Megszokott csend és némaság fogad. Belépek az ajtón, most nincs lakat, amivel máskülönben percekig szoktam vacakolni. Leülök a gép elé, halkan zúgva indul el, kár, hogy nincs telepítve az Office segéd, így nem tudom elővarázsolni kedvenc Windows macskám. Zenét hallgatok, hogy enyhítsek magányomon. Hirtelen hajókürt zaja zavar meg, csak a könyvtár telefonja szól –érdekes csengőhang… vajon nagyon mérgesek lesznek, ha átállítom? Három könyv kölcsönzési dátumát hosszabbítják meg. Pár másodpercig tart a telefon, aztán újra vissza az íráshoz. Lassan háromnegyed kilenc van már.
Délután irány Vác. Megváltozott a kapcsolatom az említett kisvárossal. Eddig mindig az iskolát, a tanulást, a fárasztó munkát, a vizsgákat jelentette. Most már a Barátság is odaköt. Noha eddig is akadtak olyan Rokonlelkek, akikkel megosztottam váci életemet, de velük nagyrészt ingáztam/ingázom, másrészt pedig van, aki már nem tartozik az AVKF hallgatói közé. Zsuzska révén Vác most már nem csak egy város, ahova járok nap, mint nap, egyik szemeszterből a másikba, hanem a Barátság biztonságos menedéke.
Ideje folytatnom a pályázatom. Másfél oldal kell még arról, miért szeretnék drámapedagógus lenni és mik a távlati terveim. Nem szeretek ömlengeni, egyszerűen tudom, hogy arra vezet az utam és kész. Nyilván ezt így nem írhatom le… Úgyhogy, marad a küszködés a szavak megbűvölésével.
Hihetetlen, de napok óta mindenki az UFO témával foglalkozik. Kezdek paranoiás lenni… Tegnap Bucsy Peti álmodott kis, szürke űrlényekkel, most meg a rádióban feszegetik a témát…. Nem sokára X-akták 2 a mozikban. Scully és Mulder utolsó nagy küldetése. (Bár a sorozat utolsó szériájának záró részében úgy fejezték be, hogy igazából semmi újat nem tudtunk meg… Úgyhogy, kíváncsian várom a mozifilmet.
Délután irány Vác. Megváltozott a kapcsolatom az említett kisvárossal. Eddig mindig az iskolát, a tanulást, a fárasztó munkát, a vizsgákat jelentette. Most már a Barátság is odaköt. Noha eddig is akadtak olyan Rokonlelkek, akikkel megosztottam váci életemet, de velük nagyrészt ingáztam/ingázom, másrészt pedig van, aki már nem tartozik az AVKF hallgatói közé. Zsuzska révén Vác most már nem csak egy város, ahova járok nap, mint nap, egyik szemeszterből a másikba, hanem a Barátság biztonságos menedéke.
Ideje folytatnom a pályázatom. Másfél oldal kell még arról, miért szeretnék drámapedagógus lenni és mik a távlati terveim. Nem szeretek ömlengeni, egyszerűen tudom, hogy arra vezet az utam és kész. Nyilván ezt így nem írhatom le… Úgyhogy, marad a küszködés a szavak megbűvölésével.
Hihetetlen, de napok óta mindenki az UFO témával foglalkozik. Kezdek paranoiás lenni… Tegnap Bucsy Peti álmodott kis, szürke űrlényekkel, most meg a rádióban feszegetik a témát…. Nem sokára X-akták 2 a mozikban. Scully és Mulder utolsó nagy küldetése. (Bár a sorozat utolsó szériájának záró részében úgy fejezték be, hogy igazából semmi újat nem tudtunk meg… Úgyhogy, kíváncsian várom a mozifilmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése