Köszönöm, valóban, a Családomért, a Barátaimért valóban megérte ide leszületnem. (Ha másért nem is látom nagyon értelmét... De ugye nem kell minden mögött meglátnom. amit keresek, lehet, hogy pont az a cél, hogy sodrodjak és menjek, aztán majd minden adódik a maga idejében.) Azt hiszem, kicsit összezavart néhány dolog, eddig mindenben olyan biztos voltam. De most nincs időm írni, vár Délegyháza és néhány lurkó, akikra felügyelni kell. Délegyháza, négyes bányató. Emlékek őre. Alig lesz lent valaki, akit jobban ismerek; a csapatból rajtam kívül a segédedzők lesznek még lent, mások nemigen. Délegyháza az a hely, ahol az idő megáll. Most is ebben bízom. Addig meg, rendezem gondolataim és érzésvilágom. Még szerencse, hogy akadnak biztos pontok az életemben, Családom, KD, Barátok, örök kör... Ha az Almám szét kellene osztanom a Szeretteim között, akkor mindnekinek egy igencsak vékonyka szelet jutna, de az a szelet maga lenne a mennyei manna. Nu, most már tényleg megyek, pakolnom kell. Vár egy út, egy kaland, egy tó, ahol sok a víz, ahol majd jókat uszok a hűs habokban, ahol elmerülök, képletesen az Élet tengerében...