A hajnal sápadt fénye lágyan siklott végig a repülőtest karcsú vonulatán. Eddie Hailey, tesztpilota komótosan sétált a kifutópályára, egy csapat izgatott mérnök kíséretében és kamerák kereszttüzében. Az első felszállás, a mindent eldöntő repülés. Eddie Hailey minden egyes első teszt repülés előtt úgy érezte magát, mint a Wright fívérek, 1903. december 17-én, amikor Kitty Hawk halmai felett felemelkedtek a magasba. Alig száz évvel később az akkori első repülőgép dédunokája készül a felhők fölé. Eddie Hailey magát nem tartotta hívő embernek, de tesztpilota révén minden egyes új gép első próbája során Isten kezébe ajánlotta az életét. A szenvedélye volt a repülés. Belülről fakadó, mély szenvedély, amit semmi máshoz sem tudott hasonlítani. Ha repülés közben hal meg, boldog ember, hiszen egyetlen igaz szerelme karjaiban érheti a vég.
Az X-35 türelmesen várta már őt, acélszürke oldalán az orr rész alatt fantázia neve sötétlett fekete betűkkel: Lightning II -amit egy Második Világháborús P–38-a és a hidegháborús brit English Electric Lightning után kapta-, emellett pedig első pilotája neve díszelgett.
A mérnökök feszültségterhes várakozásukat élénk beszélgetéssel próbálták levezetni. Zsibbongot a világ Eddie Hailey körül. De ő mégsem hallotta a külvilágot. Belül elcsendesedett, rákészült az útra.
Felment a lépcsőn, ami a pilotafülkébe vezette őt. Mielőtt elfoglalta helyét, két, ottfelejtett szerszámot talált. Bizarr mosoly futott végig az arcán. Mit keres két csavarhúzó az ülésen? Az egyik mérnök kezébe nyomta, aki hebegve vette át tőle. Eddie Hailey nem zavartatta tovább magát ezen, bemászott a helyére. Bekötötte a biztonsági öveket, egy a derekánál húzódott végig, a másik a vállától lefelé fogta őt az üléshez. Otthon, édes otthon. Kezébe fogta a botkormányt, a magasságszabályozót a szokott helyen találta. Minden olyan ismerős volt, mégis olyan modern. Fejére húzta a tűzálló sapkát majd rá a sisakot. Végül az oxigénmaszk került fel, s az üvegajtó bezárult felette. A lépcsőt elhúzták a géptől, a mérnökök biztos távolságba húzódtak. Úgy tekíntettek a gépre, mint közös csemetéjükre, s büszke szívvel álltak ott. Eddie Hailey beindította a P&W JSF-119-611 típusú hajtóművet, ami 1,8 Mach sebességre képes. A vén ketyegő mellkasában vad dobogásba kezdett, ahogy a felszálló pályára gördült, miután megkapta az engedélyt a föld elhagyására és a légtér használatára. Majd nekiindult. Először csak lassan, fokozatosan kapcsolt sebességbe. S a kerekek végül már a levegőben voltak. A mérnökök torkán szilaj üdvrivalgás tört ki, ahogy Lightning egyre magasabbra ívelt két másik vadászgép kíséretében. Edward Hailey boldogsága a géppel együtt járt az egekben. Írány az Edwards Air Force Base. Edward Hailey tesztpilota sosem ért oda. 2000. október 24.
__________________________________________________________________
A történet a képzeletem szüleménye. Bármilyen egyezés a valósággal, pusztán a véletlen műve.
Az X-35 türelmesen várta már őt, acélszürke oldalán az orr rész alatt fantázia neve sötétlett fekete betűkkel: Lightning II -amit egy Második Világháborús P–38-a és a hidegháborús brit English Electric Lightning után kapta-, emellett pedig első pilotája neve díszelgett.
A mérnökök feszültségterhes várakozásukat élénk beszélgetéssel próbálták levezetni. Zsibbongot a világ Eddie Hailey körül. De ő mégsem hallotta a külvilágot. Belül elcsendesedett, rákészült az útra.
Felment a lépcsőn, ami a pilotafülkébe vezette őt. Mielőtt elfoglalta helyét, két, ottfelejtett szerszámot talált. Bizarr mosoly futott végig az arcán. Mit keres két csavarhúzó az ülésen? Az egyik mérnök kezébe nyomta, aki hebegve vette át tőle. Eddie Hailey nem zavartatta tovább magát ezen, bemászott a helyére. Bekötötte a biztonsági öveket, egy a derekánál húzódott végig, a másik a vállától lefelé fogta őt az üléshez. Otthon, édes otthon. Kezébe fogta a botkormányt, a magasságszabályozót a szokott helyen találta. Minden olyan ismerős volt, mégis olyan modern. Fejére húzta a tűzálló sapkát majd rá a sisakot. Végül az oxigénmaszk került fel, s az üvegajtó bezárult felette. A lépcsőt elhúzták a géptől, a mérnökök biztos távolságba húzódtak. Úgy tekíntettek a gépre, mint közös csemetéjükre, s büszke szívvel álltak ott. Eddie Hailey beindította a P&W JSF-119-611 típusú hajtóművet, ami 1,8 Mach sebességre képes. A vén ketyegő mellkasában vad dobogásba kezdett, ahogy a felszálló pályára gördült, miután megkapta az engedélyt a föld elhagyására és a légtér használatára. Majd nekiindult. Először csak lassan, fokozatosan kapcsolt sebességbe. S a kerekek végül már a levegőben voltak. A mérnökök torkán szilaj üdvrivalgás tört ki, ahogy Lightning egyre magasabbra ívelt két másik vadászgép kíséretében. Edward Hailey boldogsága a géppel együtt járt az egekben. Írány az Edwards Air Force Base. Edward Hailey tesztpilota sosem ért oda. 2000. október 24.
__________________________________________________________________
A történet a képzeletem szüleménye. Bármilyen egyezés a valósággal, pusztán a véletlen műve.
1 megjegyzés:
Jé, csak most fedeztem fel: ha rákattintok a nyuszira, ugrál...:)
Megjegyzés küldése