2008. április 11., péntek

Talán most majd úgy írok, ahogy a gondolataim szoktak megfogalmazódni. Amikor egyedül vagyok úton, a külvilágtól messze kerülök. Lelkem más tájakon szárnyal, miközben világok épülnek vagy éppen pusztulnak. Folyamatosan változik minden.

Nincsenek megjegyzések: