Bármennyire is szeretném, nem jön álom a szememre. (Valaki megintcsak eltérítette az Álommanóm, aki ezen méltatlan cselekedetével megnyerte magának a Donnie nevet...) Úgyhogy most firkantok pár sort, fárasztom a szemem, m túllendültem azon a holtponton, ami egész nap le akart dönteni a lábamról egy kis potya szunyokálásra. Hétköznapi sorokkal fogom megtölteni ezt a bejegyzést, olyan eseményekkel, amik számomra fontosak. Mint a napraforgóim, akik bátran kibújtak a földből és napról napra egyre magasabbak (ideje nagyobb cserép után néznem.) A combomon lévő foltok is szépen gyógyulnak, hála az árnika krémnek, nomeg a nagyobbakat Bosyka javaslatára liotonnal ápolom. Mostanában kicsit rám jár a rúd (de az is lehet, h csak a korsó jár sokat a kútra és már lassan eltörik...) s edzéseken rendszeresen nagyobbakat kapok. Az arcomon lévő vágást meg hétfőig el kell tüntetnem, így nem mutatok valami fényesen. (Mivel aznap este lesz a Csengey Dénes Könyvtár megnyítója.) Ma a palacsintához készítettem igazi csokiöntetet, tudjátok olyat, amit a gázon kell megolvasztani tört csokiból, gőz felett és ha a kezdő szakács feljavítja tejszínnel -ami mostanában a titkos csodafegyvetem sütés terén - csodálatos lágy masszát kap. NYAM. (Ha nem lennék lusta megint fogat mosni, akkor most ennék csokis-banános palacsintát...) Ezen a héten rengeteg gyümölcsöt tuszkoltam le a torkomon. Az egész kezdődött szerdán, amikor a tereptanárom kiutalt nekem egy fél narancsot és én egész jóízűen elfogyasztottam. Aztán ma eper és kivi... Lassan túlzásokba fogok esni és a végén még elég vitamin fog a szervezetembe kerülni. De ezt kompenzálva eszek csokit is.

A héten megszületett egy novella is, de nem adom közkincsnek, egyelőre önzően megtartom magamnak.

Donnie előkerült, így kurtán érnek véget e sorok s továbbálmodom az Életem.