Mióta nap, mint nap Vác és Budapest között ingázom, a távolság, mint fogalom, számomra megszűnt létezni, nem úgy él az én képzeletemben, mint másoknál. Viccesen hangzik, de így igaz, kedden két óra között hazaugrom Vácról, hogy ebédeljek, kicsit pihenjek, majd visszamenjek. Sokan kérdezik, megéri ez nekem? Napi négyszer vonatra szállni, oda-vissza? Nos igen, nekem ez megéri. Vác nincs messze, még személyvonattal sem, amikor a távolság 45 percben mérendő. Lehet olvasni, beszélgetni, vagy csak egyszerűen bámulni ki az ablakon és figyelni az Életet. Mert egy tág üres pusztán is akad élet.
A távolság olyan valami, mint az idő. Talán ez is egy illúzió. Sokkalta nagyobb távolságok adódnak két Lélek között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése