A vonatsínek mentén sárga virágok nyíladoznak, dacolva a mozdonyok és a vagonok napi forgalmával. Élénk színűkkel élettel telivé varázsolják a barna köveket, amik a síntalpakat takarja. Süt a Nap, vagyis, nem is süt. Égett. Melege csontig hatol, mint a hideg téli éríntés. Mindkettő ugyanúgy borzongatja meg a Lelket.
A zónázó - amit mi csak ingázónak hívunk diáknyelven - sebesen halad, meg sem áll Vácig. Mellettünk fut egy másik sínpár, tartja a biztos távolságot. Ő a Keletiből jön, onnan szalad ide, amikor mi gyorsulunk, ő is rákapcsol, amikor pedig lassítunk, ő is lassít. Aztán a két sínpár egybeolvad, útjukat közösen folytatják a Dunakanyar felé.
Napi 25 perc oda, 25 perc vissza. Amikor egyedül megyek, ennyi idő áll rendelkezésemre, h gondolataim rendezzem, olvassak, vagy csak egyszerűen nézzem a mellettem rohanó világot. A héten Felső-Göd állomáson megállt a vonat, pihent kicsit, kifogyott az erő a felsővezetékből. Kinéztem az ablakon, amikor felfigyeltem egy kisbabára, nyugodtan szemlélte a világot a kocsijából. Édesanyja a kabátjával bíbelődött, úgy próbálta ráeszközölni a gyermekjárműre. A baba rám nézett, ragyogó kék szemeit az enyémbe fúrta. Majd élénk mosolygásba kezdett és babamód integetni kezdett. Én visszaintegettem. Aztán a vonat alattam megindult, a sínek vitték tovább a szerelvényeket. Újra elmerültem a könyvemben. Csengey gondolatai mélyen beleisszák magukat szöveteimbe. Oldal oldalt követ, betűről betűre falom a sorokat. A történet egyre csak duzzad. Találkozások az Angyallal.
A zónázó - amit mi csak ingázónak hívunk diáknyelven - sebesen halad, meg sem áll Vácig. Mellettünk fut egy másik sínpár, tartja a biztos távolságot. Ő a Keletiből jön, onnan szalad ide, amikor mi gyorsulunk, ő is rákapcsol, amikor pedig lassítunk, ő is lassít. Aztán a két sínpár egybeolvad, útjukat közösen folytatják a Dunakanyar felé.
Napi 25 perc oda, 25 perc vissza. Amikor egyedül megyek, ennyi idő áll rendelkezésemre, h gondolataim rendezzem, olvassak, vagy csak egyszerűen nézzem a mellettem rohanó világot. A héten Felső-Göd állomáson megállt a vonat, pihent kicsit, kifogyott az erő a felsővezetékből. Kinéztem az ablakon, amikor felfigyeltem egy kisbabára, nyugodtan szemlélte a világot a kocsijából. Édesanyja a kabátjával bíbelődött, úgy próbálta ráeszközölni a gyermekjárműre. A baba rám nézett, ragyogó kék szemeit az enyémbe fúrta. Majd élénk mosolygásba kezdett és babamód integetni kezdett. Én visszaintegettem. Aztán a vonat alattam megindult, a sínek vitték tovább a szerelvényeket. Újra elmerültem a könyvemben. Csengey gondolatai mélyen beleisszák magukat szöveteimbe. Oldal oldalt követ, betűről betűre falom a sorokat. A történet egyre csak duzzad. Találkozások az Angyallal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése