Kitörő lelkesedéssel írom ezeket a sorokat. Noha nem szeretek ömlengeni -nyafogásban a magyar úgyis verhetetlen - de mielőtt még bárki meggyanúsítana azzal, h csak panaszkodni járok ide, gyorsan firkantok pár rövid sort arról is, h köszönöm, jól érzem magam a bőrömben. Ma elég hosszú napom volt, a keddek már csak ilyenek. Holnap szerda, a hét szokásos közepe. Este edzés. Aztán jó sok szünet és tanulás. Most ennél tartalmasabb írásra nincs hangulatom, van sok gondolat, van napló, amiben gyűlnek, s előbb-útobb itt is megjelennek. Most kedvem lenne az egész világot a keblemre ölelni! Megyek olvasni...