Senki se lepődjön meg holnap, amikor találkozik velem és egy kis vágást talál az arcomon. Nem nagy, de elég feltűnő. Maradjunk annyiban, h a hajnali edzésen elcsúsztam a vizes füvön... Annyira nem fáj... De persze, erre mondhatnátok, ne nyafogjak, hiszen én vállaltam be az edzést. De nem a vizes füvet! És ráadásul, annyira banális volt az orra bukásom, mint délután, amikor mentem fel a lépcsőn a Blahán, és szépet botlottam... Ez nem az én napom... Ám felesleges ilyen korai véleményt mondani.
Reggel takarítottam, csillog minden. Szuszi ma nagyon sokszor felkérezkedett a kezembe egy kis dédelgetésre. Egész nap a nyomomban volt. Most a pianinon ül méltóságteljesen, és a nagy sárga szemeivel less ki abból a szép kerek buksijából. Majd Gáborral csütörtök délutáni nunchaku, nekem megy kettővel, neki meg eggyel, így kölcsönösen tanulunk egymástól. (Szuszi közben alvópózt váltott, és most félig lelóg a feje...) Aztán kerekasztal beszélgetésre mentem, a Teleki Blanka Gimnáziumba. Fiatalkori agresszió. Most még eléggé zsibong a fejem, rendezés alatt állnak az anyagok. Jómagam is felszólaltam, és olyan büszke vagyok magamra, m egyáltalán nem izgultam, viszonylag lassan beszéltem (erre igyekeztem odafigyelni külön), és még kiváltottam másokból is mondanivalót. (Ennyit az önfényezésből.)
Most itthon vagyok, és ma már másodszor írok blogot, de ennek az az oka, h máskor nincs annyi időm pár sort firkantani.
A mai napom nem úgy alakult, ahogy pár napja még gondoltam, h fog. De így sem volt vészes, m legalább sütöttem egy adag csodás csokis máffínt. (Az én sütimnek nagyon egyszerű titka van... De ezt megőrzöm a gyermekeimnek, és a gyermekeim majd továbbadják a gyermekeiknek, és a gyermekeim gyermekei... stb. De mivel e blog is az én gyermekem, ezért megőrzöm benne is: a főzőtejszín. Utoljára kell belekeverni, méghozzá annyit, h ne legyen tőle túl híg, de sűrű se maradjon a massza. Tökéletes lesz, olyan igazi omlós, jobb, mint a McDonald's-é. (Ejha, de szerény vagyok...) Apu elől el kell rejtenem biztos helyre, különben holnapra egy sem marad.
Kibújtak a napraforgóim a földből, azok, amiket Bosytól kaptam :). Nagyon kíváncsi vagyok, h mekkorára fognak nőni. (közben elpusztítok egy muffint...nyam)
Megyek rajzolni.
Reggel takarítottam, csillog minden. Szuszi ma nagyon sokszor felkérezkedett a kezembe egy kis dédelgetésre. Egész nap a nyomomban volt. Most a pianinon ül méltóságteljesen, és a nagy sárga szemeivel less ki abból a szép kerek buksijából. Majd Gáborral csütörtök délutáni nunchaku, nekem megy kettővel, neki meg eggyel, így kölcsönösen tanulunk egymástól. (Szuszi közben alvópózt váltott, és most félig lelóg a feje...) Aztán kerekasztal beszélgetésre mentem, a Teleki Blanka Gimnáziumba. Fiatalkori agresszió. Most még eléggé zsibong a fejem, rendezés alatt állnak az anyagok. Jómagam is felszólaltam, és olyan büszke vagyok magamra, m egyáltalán nem izgultam, viszonylag lassan beszéltem (erre igyekeztem odafigyelni külön), és még kiváltottam másokból is mondanivalót. (Ennyit az önfényezésből.)
Most itthon vagyok, és ma már másodszor írok blogot, de ennek az az oka, h máskor nincs annyi időm pár sort firkantani.
A mai napom nem úgy alakult, ahogy pár napja még gondoltam, h fog. De így sem volt vészes, m legalább sütöttem egy adag csodás csokis máffínt. (Az én sütimnek nagyon egyszerű titka van... De ezt megőrzöm a gyermekeimnek, és a gyermekeim majd továbbadják a gyermekeiknek, és a gyermekeim gyermekei... stb. De mivel e blog is az én gyermekem, ezért megőrzöm benne is: a főzőtejszín. Utoljára kell belekeverni, méghozzá annyit, h ne legyen tőle túl híg, de sűrű se maradjon a massza. Tökéletes lesz, olyan igazi omlós, jobb, mint a McDonald's-é. (Ejha, de szerény vagyok...) Apu elől el kell rejtenem biztos helyre, különben holnapra egy sem marad.
Kibújtak a napraforgóim a földből, azok, amiket Bosytól kaptam :). Nagyon kíváncsi vagyok, h mekkorára fognak nőni. (közben elpusztítok egy muffint...nyam)
Megyek rajzolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése