nap = "nagyon alacsony pulikutya"

Két világ küszöbén állok. Az elmúlt napok hosszúra nyúltak, helyenként fárasztóra sikerültek, de javarészt töltöttek. Kezdve azzal, amikor péntek este Pápa felé száguldottunk a vonattal, Győr után végenincs Napraforgómezők köszöntöttek (Komárom környékén pedig a Duna lágy hullámzása). Az utolsó vizsgám aznap jó lett, filozófiatörténet - a hit és természettudomány kapcsolatának boncolgatása. Most már hivatalosan is végzősnek számítok. Számítunk. Végzősnek. Ennek a szónak szomorú az íze. Ha a drámapedagógia nem tartana még Vácott néhány évre még, mélyebben éríntene a közelgő vég. De mindenről írok a maga idejében. Most az emlékeké a bejegyzés. Az elmúlt napoké, amikor más dimenziókban jártam. Ebben a világban, de valahogy mégsem itt. Csak azt érzem, valami megváltozott. Valamelyik este elalvás előtt megfogalmazódott bennem az, amit már régóta érzek magam körül. Az örök változás maga az Élet. Nyilván nem mondok ezzel újat. Sokan érezzük magát a változást, de talán csak az Élet érintése az, ami felébresztett minket egy hosszú álomból, amiről azt gondoltuk, hogy élünk.

Pápán örömmel nyugtáztam, hogy keresztcicám - Folti - szépen növekszik, tejtestvére, Szürke Gizi árnyékként követi bátyját mindenfelé. Jó látni az ottani cica populációt, ahogyan sajátságos macskatársadalmuk szerveződik. A teknősök is jól vannak, étvágyuk a régi, és még az ujjam is a helyén van. (Veszélyes művelet a teknöc etetés, főleg, ha a csipeszt túl lent fogjuk... de most nem ért semmilyen baleset.) Szombat este kipihentük a vizsgaidőszak fáradalmait a pápai termálfürdőben -víz, csúszda, lángos... Rengeteget voltam a vízben, elvétve alatt, s akadt, amikor felett. A Nap gyengéden sütött délután öt óra felé, a jegenyefáim büszkén állták körbe a fürdő területét. Akadtak felhők is az égen, komótosan uszkáltak fent, mi meg lent. Elfáradtam, de semmi pénzért sem jöttem volna ki a vízből, szeretek úszni - bár nem igazán lehetne úszásnak nevezni azt, amit én művelek úszás címszóval. (A víz még később is elő fog kerülni eme bejegyzésben.) Pápa csendes, békés kisváros és finom a fagylaltkehely :)

Vasárnap Danika keresztelője volt Fehérváron, Peti lett a Keresztapa, Don Corleone... Római katolikus mise keretein belül kapta meg a keresztség szentségét. Torkaszakadtából végigénekelte a ceremóniát, így marad emlékezetes. Este már Tatán aludtam, a drámatábor első napján. Azaz, amikor megérkeztünk, tüzijátékkal fogadtak, mivel Víz- és Virágfesztivál volt. Orsi és Zsuzska társaságában fedeztem fel a színes kavalkádot, miután a túratáskámat a szálláson elhelyeztem. Az EB döntőtől voltak hangosak a kocsmák, feszült figyelem és érdeklődés kísérte a meccset. (Édesapámnak igaza volt, a spanyolok nyertek...) Éjfél körül aludni tértem, a zuhanyzó állapota meg... Elviselhető volt három napig. Egyébiránt, a tábor hangulata erősen olyan volt, mintha időutazást tettem volna a kommunizmusba és egy úttörő tábor tagja lettem volna vörös nyakkendőben és csini kartonszoknyában. Hétfőn reggel becsatlakoztam a társaimhoz, fárasztó munka következett, ami ma délelőtt ért véget. Most kérdezheti bárki is, mi fárasztó magában a drámajátékvezetésben? Igen nagy fokú koncentrációt igényel, figyelni minden egyes Lélek rezdülésére, reagálni arra, improvizálni váratlan helyzetekben. Egy vezető számára 20-25 perc állt a rendelkezésére, hogy kibontakoztassa szárnyait és szabadon szárnyaljon társai segítségével. Együttes tevékenység. Rengeteget nevettünk, de roppant mód elfáradtunk. Bár tény, az sem utolsó szempont, hogy mindkét este táncolni mentünk. Hétfő éjjel pedig úszni voltunk a tatai öregtóban - nappal semmi pénzért nem mennék bele, hiszen elég szutykos... De éjjel minden más, bár valami sikamlós vízi élőlény átuszott a lábam alatt, de az első ijedtségen túltéve magam a társaim kezét fogva bemerészkedtem a hűs habokba. A csillagos ég, a tejút, a sötét, amiben nem látok jól és a balzsamos tóvíz. Láttam három hullócsillagot is, de nem kívántam. Nem szokásom, a csillagok nem azért pottyannak le, hogy a mi vágyainkat teljesítsék.

Ma meg már tegnap este is a többi drámás csoport előadásait néztük meg és most újra megértettem, miért is áll közel hozzám a dráma és a tánc.

Még mindig nem tértem magamhoz az elmúlt napok intenzív élményvilágából. Most vár egy kád MELEG VÍZ - ami igencsak luxusnak számított a táborban- és alvás. Sajnos, vagy éppen nem, túl sokat nem haladtam Merle könyvével, nem igen maradt idő rá. De minden úgy volt jó, ahogy történt. Sokat számított ez az elmúlt néhány nap számomra. A biztonság, amiről nyafogtam, most újra bennem él. Nem a környezetemben kellett megkeresnem. Minden út két módon vezet, egyrészt a külvilágban történik, másrészt pedig van mögötte egy belső út. Világot látni, érezni, tapasztalni többnyire ezzel jár.

Iorek mindvégig mellettem volt. Szuszinak viszont hiányozhattam, mert vacsora óta rajtam lóg...
___________________________________________________________________
A bejegyzés címére némi magyarázat: van olyan beszédjáték, amikor a mondat utolsó szavának betűiből kell, hogy kezdődjenek a mi mondatunk szavai... Drámások...