Isten Hozott 2008-ban!
A Szilveszter minden előzetes félszem ellenére jól alakult. Mitöbb, felülmúlta a várakozásaimat. De mivel nem támasztottam semmiféle előzetes elképzelést vele szemben, ezt nem volt nehéz. :)
Sok mindenről lenne mit írnom, oly' sok színes érzelem kavarog bennem. Mintha főnix módjára születtem volna újjá, miután a Himnuszt elénekeltük éjfél körül. 2007 lelkileg lehúzós volt. Fájjó emlékek sora maradt meg. Nyelvtanilag mennyire tökéletes a megfogalmazás! Maradt. Ott maradt, s nem itt, végleg lezárult, eztán már még kínosabb akárcsak egy szót is ejteni róla. Elfújta a szél, mely kitárt szárnyaimba kapott, s vitt magával tovább. Nyilván az emléke megmaradt, de már oly' távolinak hat innen nézve, sok-sok hónap távlatából.
Így nemhiába érzem úgy, hogy 2007 bezárult, elfogytak a számára adott hónapok, napok, órák, percek... Nagy valószínűséggel így történt, mivel új naptár lóg(na) a falon (ha nem felejtettem el volna megvenni). Az Év első napján itt állok egy elágazás előtt, ami most miriádnyi lehetőséget kecsegtett. Nekem csak azt kell eldöntenem, melyik útra lépek, miközben nem feledkezem el arról, nem csak a Cél a fontos, hanem az Ösvény is, amit addig megteszek. Ez izgalommal tölt el, ma egész nap úgy éreztem magam, mint aki nagy utazás előtt áll. A porcikáimban éreztem, mint amikor várakozás tölti be a levegőt. Bizakodva tekíntek magam elé, miközben a múltam segítően áll a hátam mögött. Az emlékek kellenek, de nem abból lesz a Holnap. Egyébként meg, nem tettem Újévi fogadalmat. Egyrészt azért, m tökéletes vagyok és szerény... :) Másrészt, ha változtatnom kell valamin, mert a Szükség úgy hozza, akkor azt év közben is megtehetem. Nincs értelme fogadalmat tenni, nomeg, úgyis elfelejtem, amilyen szórakozott vagyok.
Node, úgy érzem nagyon elkalandoztam a Valóságtól, ígyhát átevezzek a Szilveszterem elregéléséhez.
Barátok közt, Családi berkekben töltöttem el. Délután még csúszkáltam egyet a Jégteraszon egynéhány csapattársammal, s majdnem megúsztam esés nélkül. Ám mielőtt indultam volna Haza, s Csabeszt és Szotit kerestem majd megtaláltam a nem túl nagy tömegben, s siklottam feléjük, amikoris gondok támadtak a fékezéssel, aminek következtében tomporon tompítottam. Úgy szeretek korcsolyázni! Nem tudom megmagyarázni, honnan ez a szeretet felé, de amint tegnap jégre léptem, csordultig teltem vele, és ha nem fáztam volna, tovább maradtam volna, de szoknyában korcsolyázni... Elég fagyos vállalkozás.
Itthon a Húgom kitakarított, míg távol voltam. Így nekem már nem sok dolgom maradt a lakás rendbetételének kapcsán. Este sorban jöttek a Barátaim, Linka Pomáz felől érkezett, majd Bosyka s végül Dody futott be. Úgy elszállt az a néhány óra, ami még hátravolt az Óévből. Társasoztunk, csevegtünk, volt kareoki, twister, csillám és Linka hajában még kék csík is. (Dody valamiért nem hagyta, h befújjuk olyan csillogó hajlakkal...) Aztán Éjfélkor felcsendült a Himnusz. 2007 befejezte szolgálatát és elfoglalta helyét a csillagok ösvényén. Végtére is, szerettem őt is, mert nagyon-nagyon sok szép élmény köt hozzá, amiknek ragyogását kár lenne bármivel is lerontani. (Nincs külön sem fekete, sem fehér... :)
Hajnalban tértünk nyugóvóra.
Ma esett a hó itten. Az udvarban legalább tíz centi gyűlt össze. Linka sajnos már korán lelépett vissza a messzi Sopronba, de Húgommal és Bosykával lementünk, készítettünk hóangyalt, amiről - ahogy itt pontot tettem szóáradatomnak-, teszek fel képet is photoblogra. Aztán hócsata a lányokkal :D Közben csenben szállingózott a hó körülöttünk. Levittem a szánkót is, de ez a hó túlontúl porhanyos volt ahhoz, h lehessen húzni egymást. De azért, jól elvoltunk. Élettel teli pirospozsgás arccal jöttünk fel.
Így mondandom végére érve talán akad, ami kimaradt. Eléggé álmos és fáradt vagyok már, hogy tovább fűzzem a szavak gyöngyös fonalát. E bejegyzés címéről még annyit, 2007-ben 244 darab bejegyzést publikáltam...
Sok mindenről lenne mit írnom, oly' sok színes érzelem kavarog bennem. Mintha főnix módjára születtem volna újjá, miután a Himnuszt elénekeltük éjfél körül. 2007 lelkileg lehúzós volt. Fájjó emlékek sora maradt meg. Nyelvtanilag mennyire tökéletes a megfogalmazás! Maradt. Ott maradt, s nem itt, végleg lezárult, eztán már még kínosabb akárcsak egy szót is ejteni róla. Elfújta a szél, mely kitárt szárnyaimba kapott, s vitt magával tovább. Nyilván az emléke megmaradt, de már oly' távolinak hat innen nézve, sok-sok hónap távlatából.
Így nemhiába érzem úgy, hogy 2007 bezárult, elfogytak a számára adott hónapok, napok, órák, percek... Nagy valószínűséggel így történt, mivel új naptár lóg(na) a falon (ha nem felejtettem el volna megvenni). Az Év első napján itt állok egy elágazás előtt, ami most miriádnyi lehetőséget kecsegtett. Nekem csak azt kell eldöntenem, melyik útra lépek, miközben nem feledkezem el arról, nem csak a Cél a fontos, hanem az Ösvény is, amit addig megteszek. Ez izgalommal tölt el, ma egész nap úgy éreztem magam, mint aki nagy utazás előtt áll. A porcikáimban éreztem, mint amikor várakozás tölti be a levegőt. Bizakodva tekíntek magam elé, miközben a múltam segítően áll a hátam mögött. Az emlékek kellenek, de nem abból lesz a Holnap. Egyébként meg, nem tettem Újévi fogadalmat. Egyrészt azért, m tökéletes vagyok és szerény... :) Másrészt, ha változtatnom kell valamin, mert a Szükség úgy hozza, akkor azt év közben is megtehetem. Nincs értelme fogadalmat tenni, nomeg, úgyis elfelejtem, amilyen szórakozott vagyok.
Node, úgy érzem nagyon elkalandoztam a Valóságtól, ígyhát átevezzek a Szilveszterem elregéléséhez.
Barátok közt, Családi berkekben töltöttem el. Délután még csúszkáltam egyet a Jégteraszon egynéhány csapattársammal, s majdnem megúsztam esés nélkül. Ám mielőtt indultam volna Haza, s Csabeszt és Szotit kerestem majd megtaláltam a nem túl nagy tömegben, s siklottam feléjük, amikoris gondok támadtak a fékezéssel, aminek következtében tomporon tompítottam. Úgy szeretek korcsolyázni! Nem tudom megmagyarázni, honnan ez a szeretet felé, de amint tegnap jégre léptem, csordultig teltem vele, és ha nem fáztam volna, tovább maradtam volna, de szoknyában korcsolyázni... Elég fagyos vállalkozás.
Itthon a Húgom kitakarított, míg távol voltam. Így nekem már nem sok dolgom maradt a lakás rendbetételének kapcsán. Este sorban jöttek a Barátaim, Linka Pomáz felől érkezett, majd Bosyka s végül Dody futott be. Úgy elszállt az a néhány óra, ami még hátravolt az Óévből. Társasoztunk, csevegtünk, volt kareoki, twister, csillám és Linka hajában még kék csík is. (Dody valamiért nem hagyta, h befújjuk olyan csillogó hajlakkal...) Aztán Éjfélkor felcsendült a Himnusz. 2007 befejezte szolgálatát és elfoglalta helyét a csillagok ösvényén. Végtére is, szerettem őt is, mert nagyon-nagyon sok szép élmény köt hozzá, amiknek ragyogását kár lenne bármivel is lerontani. (Nincs külön sem fekete, sem fehér... :)
Hajnalban tértünk nyugóvóra.
Ma esett a hó itten. Az udvarban legalább tíz centi gyűlt össze. Linka sajnos már korán lelépett vissza a messzi Sopronba, de Húgommal és Bosykával lementünk, készítettünk hóangyalt, amiről - ahogy itt pontot tettem szóáradatomnak-, teszek fel képet is photoblogra. Aztán hócsata a lányokkal :D Közben csenben szállingózott a hó körülöttünk. Levittem a szánkót is, de ez a hó túlontúl porhanyos volt ahhoz, h lehessen húzni egymást. De azért, jól elvoltunk. Élettel teli pirospozsgás arccal jöttünk fel.
Így mondandom végére érve talán akad, ami kimaradt. Eléggé álmos és fáradt vagyok már, hogy tovább fűzzem a szavak gyöngyös fonalát. E bejegyzés címéről még annyit, 2007-ben 244 darab bejegyzést publikáltam...
2 megjegyzés:
Megjegyzés küldése